Tessék a #TESTVÉREK3 is megérkezett. Két komáromi férfi játékost hoztunk most Nektek. Úgy gondolom, ezt mindenkinek el kell olvasnia. Nekem nagyon tetszettek a srácok válaszai, szuper dolgokat tudtunk meg róluk. Olvassátok hát figyelmesen, sok sikert!
Szia Tibor. A felnőtt férfi csapat kapitánya voltál, emellett a tesóddal együtt játszottál, már nem először. Milyen vele és Nélküle játszani, ha jól tudom volt ilyen és olyan szezon is az életedben?! Mint kapitány mit gondolsz az idei csapatösszetételről, erősödtetek az új igazolásokkal?

Üdv! Már ifistaként az volt az egyik célom, hogy a bátyámmal egy csapatba játszhassak. Ez előszőr a szombathelyi egyetemi csapatba valósulhatott meg. Igaz kevés szerep jutott nekem akkoriban a felnőtt csapatban, de pár alkalommal volt lehetőségem vele együtt pályára lépnem. Aztán a későbbiekben, a megyei bajnokságban a nagyigmándi gárdánál (ahol én kettős igazolással játszottam) is csapattársak voltunk, ahol sikerült bajnokságot nyerni. Sok régi ismerősöm és barátom, volt ennek a csapatnak a részese, nagyon jó emlékekkel gondolok vissza rá. Aztán kisebb nagyobb megszakításokkal egymás ellen is pályára léptünk. Ő Ács, én pedig Komárom színeiben. Nem szerettem ezt az időszakot, sose élveztem mikor egymás ellen játszottunk, mert valamelyikünk vesztesen hagyta el a pályát és mind a ketten utálunk veszíteni. De most újra hosszabb ideje a KVSE csapatát erősítjük, és élvezem minden pillanatát. Nagyon jól megértjük egymás a pályán és azon kívül is. Mindenben támogatjuk egymást és könnyebben megbirkózunk bármilyen nehézséggel. Remélem, még egy darabig ez a helyzet kitart.

Egy új szakmailag elismert edző és több fiatal jó játékos is érkezett a csapathoz, ami nekem személy szerint nagyon motiváló. Egyrészt az edző személye, akire teljes mértékben feltudok nézni. Másrészt, rossz ezt kimondani, de én már öregnek számítok a csapatnál, és hát azért megakarjuk mutatni, hogy képesek vagyunk tartani a lépést az ifjú titánokkal. Nem kérdés, hogy erősebb lett a gárda. Szokták mondani, hogy a fiatalok és idősebbek elegye a jó csapat, ez nálunk is meg van. Jó a hangulat edzéseken, összetartó és egymásért küzdő csapat lettünk az ősz alatt.

A negyedik helyen zártatok. Vannak benned hiányosságok? Többet szerettél volna az első NBII-s szezonból kihozni? Milyen érzéssel töltött el a szezon időnap előtti vége?

A csapat nagy része új volt, így kellett idő még összeszoktunk, és megtanuljuk azt a taktikát, amit a mester el vár tőlünk. Egy erős közepet céloztunk meg, így kezdésnek. Aztán mérkőzésről, mérkőzésre jobbak lettünk és sorra nyertük a meccseket vagy olyan csapatokkal X-eltünk idegenben, akik felakartak jutni. Hogy egy közhellyel éljek, evés közben jön meg az étvágy. Téli szezon után, már a dobogón szerettünk volna állni. Sajnos az újévi mérkőzések már nem úgy indultak, mint az őszi. Természetesen van bennem hiányosság, elsősorban a saját teljesítményem miatt. Nem érzem azt, hogy mindig a legjobbat tudtam volna nyújtani. Magamfelé az élet minden téren maximálista vagyok, törekszem mindig elérni a legjobbat. Remélem jövőre tudok ezen javítani. Másrészt nem szégyenkezhetünk a csapatként elért teljesítményünk miatt.

Szakács Tibor

N:5
#
5
Name
Szakács Tibor
Position
Balszélső, Jobbszélső
Kedvenc ital
kakaó
Kedvenc étel
tarhonya pörkölttel és céklával, tócsni
Hobbi
minden ami mozgás
Magasság
182cm
Súly
78kg
Születésnap
1989.01.03.

Helló Peti. Tavaly még a megyében játszottatok, ebben az évben pedig a harmadosztályban kezdtétek a szezont. Mennyire voltál motivált az idénnyel kapcsolatban? Mit szólsz a keretváltozáshoz, az érkezőkhöz? Milyen lett a csapat?

Szia! Kicsit keserédes volt az NBII híre, mivel amolyan „jóhelyenjóidőben” jelleggel kerültünk fel. Amikor kellett volna, nem tudtuk azt a teljesítményt hozni, ami elég lett volna a megyei kiírás megnyeréséhez. Persze örülök, hogy így lett, és ez a helyzet még plusz töltetként is szolgált, be szerettük volna bizonyítani, hogy az NBII-ben a helyünk. Magam részéről nagy kérdés volt a folytatást illetőleg, hogy ki vezeti majd a csapatot, ettől is tettem függővé, hogy aktív játékos maradok-e. Mikor megtudtuk, hogy ki kerül a csapat élére, egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, mivel korábban már volt szerencsém Nagy Péterrel együtt dolgozni, igaz, még csikó koromban, de már akkor is horror mennyiségű munkát kellett belefektetni a fejlődésbe. Örültem, mert tudtam, hogy jó kezekben leszünk, és kicsit rettegtem, mert nagyon kemény munka várt ránk. Egyidőben a Mester érkezésével komoly vérfrissítésen esett át a csapat. De mindenkihez úgy álltunk hozzá, hogy közös a célunk, és a beletett munka majd úgy is megmutatja ki való oda és ki nem. Hamar kiderült, hogy valami különleges van kibontakozóban, jó volt a csapatkémia, nem voltak egyéni érdekek, mindenki segítette a másikat. Ez a helyzet engem is motivált, be akartam bizonyítani magamnak (is), hogy van helyem a fiatalok között. A felkészülés nagyon jól sikerült, magabiztosan vártuk a bajnoki rajtot.

 

 

Neked sem csak a játék volt az eleme az egész szezonnak, hanem edzőként is tevékenykedsz. Ez a része milyen érzéseket vált ki belőled? Hogy értékelnéd az utánpótlás csapataid évét?

Sosem egyszerű egyszerre több fronton is élesnek maradni. A korábbi évek azért azt mutatták, hogy el lehet bírni a munka mellett 2 utánpótlás csapatot, és felnőttben való szereplésre is marad idő és erő. De egy NBII-vel a sorban már más a helyzet, mivel a megyében sok esetben kikapcsolódásként tekintettem az edzésre, itt most kőkemény odafigyeléssel kellett minden tréningbe beletenni a legjobbadat. Persze ebből a hozzáállásból igyekeztem vinni magammal a saját csapataimhoz is. Viszont ebből fiú és lány vonalon is máshogy kell átadni a tüzet és tudást. Az U13-as fiúkkal és az U14-es csajokkal is a második évemet kezdtem. Mindkét csapatban az általam fontosnak tartott normákat igyekszem elmélyíteni. Az egyén másodlagosságát, a játék szeretetét, hogy sosem az számít, ami a táblán van, hanem amit és ahogy a pályán teszünk egymásért. Mindezek mellett a technikai és fizikális képzésre is nagy hangsúlyt fektetünk.  Ez az idei évben már szépen megmutatkozott, a fiúkkal, lányokkal is születtek szép eredményeink. Elégedett vagyok és amíg ilyen lelkesek maradnak a gyerekek, már eleget tudtam tenni a komáromi kézilabdázásért.


Az utánpótlás után megkérdezem, hogy a felnőtt férfi csapat teljesítményéről mi a véleményed, hiszen a vírus jövetelével sajnos lefújták a szezont, de Ti egy elég előkelő negyedik helyen végeztetek újonc csapatként?!

Kétarcú csapat voltunk. Az ősz valami parádésra sikerült, míg a tavaszi rajt igazán csalódást keltő lett. Ősszel mi voltunk azok, akiket nem vettek annyira komolyan, és ez a mi malmunkra hajtotta a vizet. Nem volt rajtunk teher, csak játszani akartunk. Tavaszra mi lettünk azok, akiket mindenki meg akart verni, és bár azt mondtuk, nem veszünk róla tudomást, biztosan nyomott hagyok a fejekben. Kicsit talán a munkához is más lett a hozzáállásunk, nem volt meg bennünk az őszre jellemző energia. Ehhez párosult az ijedtség és a növekvő önbizalomhiány. Nehéz megmondani mi lett volna „ha”. Ez a 4. hely nagyon szép eredmény, ha megnézzük az őszi célkitűzésünk, ami a bennmaradás volt, ugyanakkor bennem személy szerint hiányérzet is van, mert nem tudtuk meg, hogy a 3 vereséges 1 győzelmes rajt után talpra tudtunk-e volna állni. Mindig van hova fejlődni, és ha lehet, még nagyobb reményekkel várom a folytatást. Remélem, együtt marad a csapat és be tudjuk magunknak és nézőknek bizonyítani, hogy nem a véletlen műve volt az a 18 pontos ősz!

Szakács Péter

N:9
#
9
Name
Szakács Péter
Position
Irányító, Balátlövő, Jobbátlövő
Kedvenc ital
csapvíz
Kedvenc étel
tészta
Hobbi
kondizás, kerékpározás, zenehallgatás
Magasság
182cm
Súly
79kg
Születésnap
1984.11.14.
Mivel töltöd a napjaidat a vírusjárvány ideje alatt? Miben változtak meg a mindennapjaid? Lett valami új hobbid, esetleg változtattál valamin, amin eddig nem tudtál?

Szakács Tibor: A normális hétköznapjaim azok nonstop pörgéssel járnak. Majdnem minden órám pontosan be van osztva mikor, hol kell lennem, mit kell csinálnom. Aztán hirtelen minden leállt. Kellett pár nap mire feltudtam dolgozni, hogy mi is történik, nem volt könnyű. Át kellett állni online oktatásra, edzésre. Összefolynak a napok, mind egyforma, gyártom az órákat és edzéseket. Azon kívül, próbálom magam formában tartani egyéni edzésekkel, ami sokat segít, hogy ezt a helyzetet elviselje az ember. Új hobbim nem lett, csak több időm különböző sorozatokat nézni, meg persze a társasjátékokra! Próbálom magam kicsit szakmailag frissíteni (mind testnevelés, mind kézilabda szempontjából), most erre bőven van időm!

Szakács Péter: A civil életben testnevelőként dolgozom, így kellően nagy feladat elé állított a digitális oktatásra történő átállás, ami szerencsémre simán ment. A megnövekedett adminisztrációs tevékenységek mellett még időt kellett szakítani az edzői feladatkör ellátására, hiszen mi nem álltunk le, az utánpótlásban továbbra is ment az edzéstervek kiosztása. Sportszakemberként a mindennapok jelentős része a személyes interakcióról szól. Az, hogy nem találkozunk napi szinten az iskolai és kézis tanítványokkal, nagyon hiányzik. A mi visszajelzésünk az még is csak a gyermeki reakciókban mérhető legjobban. Erről átállni egy karosszékbe kényszerített napi rutinra, igen csak megviselt. Szerencsére a sportolásról nem kellett lemondani, és a szabályok betartása mellett mindig sikerült valamit kitalálni, hogy minimalizáljam a formahanyatlást, ami azért ennek ellenére is érzékelhető sajnos. Az új helyzet lehetőséget kínált, hogy előbb befejezzem a National Academy of Sport Medicine által indított Performance Enhancement Specialist képzést, így sikerült egy nemzetközileg is elismert erőnléti edzői papírt szereznem, amire nagyon büszke vagyok, mivel az oktatás teljes egészében szaknyelvi angolul zajlott. Optimistán álltam az egész szituációhoz, és igyekeztem belőle kihozni a legjobbat. Azt gondolom, minden úgy történt, ahogy történnie kellett.

Hiányzik a kézilabda? Várod már a felkészülési időszakot és hogy újra elkezdődjön a „kézilabdás élet”?

Szakács Tibor: Középsulis korom óta az életem csak ez körül forog. Jelenleg két csapatot edzek, plusz a férfi felnőtt csapat tagja vagyok. Nincs olyan nap mikor nem edzésre vagy mérkőzésre kell mennem. Természetesen hiányzik nagyon. A gyerekek, a csapatársaim, a munka maga, az egész. Mikor a szezon végéhez közeledik az ember, ennyi mérkőzés és edzés után, már nem kívánja egyik porcikája se a kézilabdát. De a nyári pihenő első hónapja után már hiányzik minden. Nincs köztes állapot, ha elindul a szezon, akkor árvaízként viszi az embert, ha meg leáll, akkor olyan, mint egy kiszáradt folyó. Szóval igen nagyon várom már, hogy megkezdjem a munkát!

Szakács Péter: Sportember vagyok, azon belül csapatsportoló. Nagyon hiányzik a játék, a tanítványok, az edzések, a közeg, a csapat. Eddig is tudtam, hogy hol áll a szívemben a sport, de ez a mostani helyzet csak megerősítette bennem, hogy nagyon nehéz nélküle élni. Minden aspektusa hiányzik. Ettől a sok darabtól egész az ember. Nagyon várom az újrakezdést. Jó lesz edzéseken kicsit újra meghalni.

Szakács Tibor

NBII Férfi Felnőtt

SzezonCsapatMérkőzésGólokSárga2 percKizárás7m7m-gól
20/21Komárom VSE62202000
Összeg-62202000

Szakács Péter

NBII Férfi Felnőtt

SzezonCsapatMérkőzésGólokSárga2 percKizárás7m7m-gól
20/21Komárom VSE6811000
Összeg-6811000
Kövess, lájkolj, oszd meg: